1. nap:
Izgatottan kezdtük a kirándulást, mert nem igazán tudtuk, hogy mire számíthatunk. A határ átlépése után nem sokkal megálltunk Bényben megnézni a román stílusban épült templomot és rotundát. Volt szerencsénk kipróbálni a fülkék különleges hangzását. Ilyen kis imafülkékkel később Nyitrán és Deákiban is találkozhattunk. Az utunk Garamszentbenedeken folytatódott, megnéztük az ottani
gótikus stílusban épült apátságot. Itt őrzik Veronika kendőjének egy darabját, amelyen látható Jézus Krisztus vére. Utazásunk Nyitrára vezetett, ahol a Várnegyedben található püspöki palotát és székesegyházat néztük meg. A túravezetőnk nagyon kedves volt. Itt kaptunk egy óra szabadidőt először. Napunk Deákiban zárult, ahol lepihenhettünk és felkészültünk a következő napra.
2. nap:
A keddi napot várlátogatással kezdtük Trencsénben. A vár már messziről hívogatott bennünket, hisz egy dombra épült. A macskaköves utcákon a városi hóhér takaros háza mellett haladtunk el. Az idegenvezető meséje alapján nem irigyeltük a
hóhér gyerekeit. A várfalak között járva az egész történelem felvonult előttünk kezdve Csák Mátétól, aki az Észak-felvidék ura volt, a Rákóczi-szabadságharccal bezáróan. A vár sajnos császári kézen maradt. A Máté-toronyból remek, ám kissé szeles kilátás
tárult a városra és a környező vidékre. nagyon szép kis városnak találtuk Trencsént. Főleg, hogy az ebédszünet alatt mindenki kedvére fogyaszthatott.
Délután elmentünk kirándulni a Szujóvölgyi-sziklákhoz. Amint megérkeztünk egyből mondták, hogy ez egy természetvédelmi terület, vigyázzunk a környezetre. Eleinte csak, egy kisebb dombot másztunk meg, de a csapat úgy döntött, hogy
menjünk tovább. Többnyire lelkes volt a társaság, de mire a csúcshoz értünk elfáradtunk. Szép volt a kilátás, viszont egy kicsit fújt a szél. Csináltunk egy csoportképet majd lebotorkáltunk a hegyről a buszhoz.
Hazafelé menet ugyan csak az autópályáról, de megcsodálhattuk Beckó várát, azaz Bolondóc várát, amelyről érdekes dolgokat tudhattunk meg. A legenda szerint Stibor vajda építette ezt a várat Beckó nevű bolondjának (tehát innen kapta a nevét). Azonban a vár annyira megtetszett a vajdának, hogy a bolondnak ajándékozott egy másik várat az újért cserébe. Egy napon az egyik öreg szolga
megütötte a vajda legkedvesebb kutyáját, aki ezért az idős embert lelökte a vár fokáról. Az öreg szolga még előtte azt mondta a vajdának, hogy egy év múlva ő is követni fogja őt a mélybe. Így is lett. Egy évvel később a vajda szemét megmarta egy
kígyó, ő pedig fájdalmában a vár fokára rohant, ahonnan a mélybe zuhant. Ez a mélység egy ötven méter magas sziklaszirt, aminek a tetején trónol a vár, ami évszázadokig kibírta. Ennek köszönhetően sokat kellett volna felfelé sétálnunk, szóval ilyen szempontból jó, hogy nem mentünk fel.
3.nap:
A reggelt a helyi magyar iskola meglátogatásával kezdtük. A tanulók kis táncos műsorral fogadtak bennünket, mi pedig szavalással viszonoztuk a kedvességet. Bejártuk az otthonos iskola termeit, beszélgettünk a 9. évfolyam tanulóival (itt ui. 9. évfolyamig tart az alap szintű oktatás), akik mindösszesen 6-an! voltak, majd készültek a közös fotók.
A túrát az iskolánktól 141 km-re található a Dunatőkési Cséfalvay-
Vízimalomnál folytattuk. A malmot és a környezetét legutóbb 2016-ban újították fel. A malom belseje mindenkinek érdekes és látványos volt. A malomról azt is megtudhattuk, hogy 36 lapátja van, és hogy több mint, 100 éves. Belülről a malom
nagyon szépen, de régiesen mármint tökéletesen nézett ki. 3 szintes volt, és az első kettő szinten láthattuk a védett madár fajokat. A folyó, amire a malmot építették egy védett folyó részén van, a Kis-Dunán. Mikor a malom épült, egy sávot kiástak, hogy
összeszűkítse a víz útját, így nagyobb nyomással tud a malom lapátjaiba ütközni, ami nagyobb és gyorsabb forgást ad a malomnak. Az épület mellett volt egy kis híd, a híd alatt pedig egy vízlépcső, ami nagyon nagy szórakozást adott a gyerekeknek,
hogy bele dobáljanak farönköket, és megnézzék, hogy felbukkan-e a túloldalon a „hajó”(felbukkant).
A bősi vízerőmű Bősben található (ki gondolta volna) és célja a vízenergia termelése.
Eredetileg épült volna még egy ilyen Nagymaroson (azt Bős-Nagymaros vízlépcsőnek hívták volna), csak 1988-ban visszalépett a magyar kormány a várhatónak gondolt következmények miatt.
A komplexum célja az árvízvédelem, az energiatermelés és a kereskedelem egyszerűsítése. Energiát sok állítható irányú „ajtó” és egy, a bejövő víz által hajtott turbina termeli. Árvízvédelmet úgy növeli, hogy a duzzasztógát két oldalán különböző a vízszint és a magasabban fekvőből le lehet engedni a felgyülemlett vizet. És a kereskedelem egyszerűsítését úgy segíti, hogy fel- és leengedi az ottan átkelő hajókat. Ezt két zsilip és a belső vízszint szabályozásával éri el. A két oldal közti szintkülönbség 24 méter.
Mi is jártunk ott, elég erősen fújt a szél. A csapat egy tagja látta a hajókat bemenni a
zsilipek közé, de menni kellett megnézni a rövid dokumentumfilmet a vízerőműről. Mire kiértünk, már pont elment mindkét hajó.
4. nap:
A pozsonyi utunk során meglátogattunk sok helyet, de nekem csak 4 ragadta meg az érdeklődésemet. Az egyik az a sok portré volt, amelyek ki voltak rakva egy sétányon, túravezető azt mondta, hogy degeneráltak voltak, ezért érdekesen fejlődött a testük, de inkább az arcuk. Ez után a sétány után lementünk egy szép térre, ahol
ott volt a francia, a görög meg még az azerbajdzsáni nagykövetség is. A francia nagykövetség előtt volt egy Napóleon-szobor, megmondom őszintén, ha nem mondta volna a túravezető, hogy az Napóleon Bonaparte, akkor én nem tudtam volna. Volt egy másik szobor is, ami nagyon jó pofa volt, ez a térre vezető utcában
volt, és ez egy csatornából kinéző embert, mármint a kíváncsiskodó Cumilt ábrázolta.
Nekem ez a köztéri szobor nagyon tetszett, de főleg az kápráztatott el, hogy meg víz is volt benne. Miután mindenki lefotózta Cumilt, lementünk a térre. A téren volt egy nagyon jó kis szolgáltatás, ami abból ált, hogy lefotóz egy fotós egyedül vagy barátokkal és berak egy újság oldalra, és az a legjobb benne hogy becsületkassza
van, szóval bármenyit fizethetünk.
A szálláson a vacsora után vendégül láttuk a Deáki Alapiskola tanulóit, és jót bowlingoztunk velük, vannak még diákok, akik még mindig tarják egymással a kapcsolatot.
Köszönjük a lehetőséget, hogy a Felvidék e kevéssé ismert, de sok érdekes látnivalót
rejtegető részét megismerhettük.
A 7.a osztály tanuló
