Iskolánk 7. évfolyamának 57 tanulója és 6 pedagógusa november 14-től 17-ig a „Határtalanul” pályázaton elnyert támogatásnak köszönhetően intenzív és változatos programokon ismerkedhetett meg a ma Szlovákia nagy részét kitevő Felvidék gazdag természeti és kulturális értékeinek egy részével.
A négy nap alatt végig „saját idegenvezető”- Beáta tanárnő- kalauzolt és irányított bennünket. Sokat és sokszor mesélt a fontos látni- és tudnivalókról, melyek történelmi, irodalmi és természeti ismereteinket egyaránt gyarapították.
Első nap- kedden- a híres felvidéki bányavárosokat - Selmecbányát, Körmöcbányát, Besztercebányát-tekintettük meg. Nagyon érdekes volt látni Selmecbányán a hegyoldalba felkúszó sok száz éves épületeket, melyek történelmi városmagot alkotva hirdetnek egy hajdani dicső és gazdag korszakot. Ezután Körmöcbánya következett, ahol mindenkinek nagyon tetszett a pénzverést bemutató múzeum. Itt ki-ki kedvére még pénzt is verhetett magának- persze 70 eurocent ellenében.
A különböző országok pénzeit bemutató kiállításon mégis a magyar bankjegyeket nézegettük meg a legjobban, mert óriási címleteik és nagyon szép rajzolatuk volt.
Késő délutánra maradt a legnagyobb bányaváros: Besztercebánya. Gyönyörű és hangulatos főterén alig vártuk, hogy „letámadhassuk” a szelídgesztenye- és a forró csoki árusítókat, mert már kezdett hűvösödni. A szállásunkra vezető út nagy részét már sötétben tettük meg, de cserébe kárpótolt a szállásunk. Nagyon szívélyesek voltak a házigazdák: Erzsike néni és Feri bácsi - akik ráadásul magyarok voltak, így könnyű volt Velük a kommunikáció. A konyhán viszont szlovákok voltak a nénik, de Ők is nagyon kedvesek voltak. Mindjárt odaérkezésünkkor már várt minket a finom vacsora, ami két fogásos meleg étel volt. A szobák „birtokbavételét” és a vacsorát követően lehetőségünk volt játékokra: asztali focizhatott, biliárdozhatott és ping-pongozhatott az, akit még nem gyűrt le a mozgalmas napi program és a bőséges vacsora.
Az éjjel elé sokan izgalmakkal néztünk, ugyanis Feri bácsi felhívta a figyelmünket, hogy eszünkbe ne jusson kimenni az épületből, mert a ház melletti kukákhoz le szokott járni a „maci”. Többen fenn is maradtunk és az ablakból virrasztottunk, de sajnos nem láttuk „Őkelmét”.
A második nap- szerdán- Rimaszombatra utaztunk, ahol egy magyar iskolát látogattunk meg. Sajnos kevés idő állt rendelkezésünkre, pedig szívesen beszélgettünk- ismerkedtünk volna többet a külhoni gyerekekkel!
Ezután a füleki várat tekintettük meg, mely a legészakibb (utolsó) végvár volt hazánk török megszállása alatt. Nagyon tetszett a várbeli kiállítás! Meg is lehetett fogni a korabeli harci eszközöket.
A nap utolsó programjaként Alsósztregovára utaztunk. Itt megtekintettük a Madách Imre Kastély Múzeumot, ahol is 1853-tól 1863-ban bekövetkezett haláláig élt és alkotott Madách Imre. Halhatatlan művét: „Az ember tragédiáját” is itt írta!
Csütörtökön, azaz a harmadik nap észak felé haladva gyönyörű tájakon át a hegyek szerpentinjein fel-le utazva átkeltünk az Alacsony-Tátrán. Itt, a hegység keleti részének legmagasabb hegye magasodott balra tőlünk: a majd’ 2000 m magas Király-hegy! Jég által legömbölyített tetőrégiója hófehér volt: oda már megérkezett a tél; hatalmas hófehér sapka borította a hegytetőt! Alatta megfigyelhettük a függőleges övezetességet, azaz hegyvidéki növényzeti öveket.
Megrázó élmény volt saját szemünkkel is látni az évekkel ezelőtt itt tomboló hurrikán erejű szélvihar pusztítását! Kilométereken keresztül az egyik völgy mindkét oldalán le voltak tarolva a fák! Szinte holdbéli és kietlen volt ott a táj!
A szörnyű pusztítást viszont gyorsan feledtette velünk, ami pár perc múlva szemünk elé tárult! Egy alacsony hegységen átkelve a Poprádi-medencét északról lezárva előttünk tornyosult szinte a „semmiből” kiemelkedve a Magas-Tátra lélegzetelállító, égbe szökő vonulata!
A hegység lábánál, nagyjából a mi Kékes-tetőnk magasságában kiépült hangulatos üdülővároskában: Ótátrafüreden töltöttünk el a kora délutánt. A vállalkozó kedvűek egy hegylábi séta során még hógolyózhattak is, míg a többség inkább a városkát „fedezte fel”.
A nap másik programja Lőcse volt, ahol a történelmi városrészbe mentünk és megtekintettük a gyönyörű, több száz éves gótikus Szent Jakab-templomot, ami a történelmi Magyarország egyik legszebb temploma. Az egész templombelső nagyon szép volt, mégis legszebbnek a 16 m magas, fából faragott, aranyozott oltárt találtuk.
Sajnos egyszer minden jónak vége lesz, így a mi kirándulásunk is elérkezett az utolsó napjához!
Pénteken, a negyedik nap egy hosszú, változatos domb- és hegyvidéki, bő 3 órás út végén (melyen több vár és a rejtelmes Szádelői-völgy mellett is elhaladtunk) érkeztünk meg Kassára. A történelmi városközpont érdekes és szép házainak megtekintése után bementünk a kassai dómba, teljes nevén a Szent Erzsébet Főszékesegyházba. Méltán érdemelte ki a „Felvidék legszebb gótikus katedrálisa” címet! Többek között altemplomában nyugszanak: II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk és édesanyja, Zrínyi Ilona. Két csoportra osztva mentünk le az altemplomba. A hidegben, a sok-sok nemzeti színű koszorú, szalagok és a két nagy zászló között szívet melengető volt büszkén énekelni a Himnuszt!
A kirándulás utolsó programjaként meglátogattuk II. Rákóczi Ferenc „rodostói házát”, ami a mai tekirdaginak pontos másolata eredeti bútorokkal és egyéb berendezési tárgyakkal. A benne található kiállítás sok új ismeretet adott a fejedelemről.
Buszunkra szállva hazafelé indultunk és a 4-5 órás utazás után kicsit elfáradva ugyan, de rengeteg élménnyel érkeztünk meg Budakeszire.
Köszönjük Mindenkinek ezt az élményekkel teli négy napot!
Morovián Péter
