H Hírek

Follow Us

Határtalanul

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A tanulmányi kiránduláson a SZIA hetedik évfolyam 42 tanulója, a kísérő osztályfőnökök és felső tagozatos igazgatóhelyettesünk vett részt.

"HATÁRTALANUL"  Pályázat alapján

"A természeti környezet  és  épített kultúra kapcsolata"

2015. 06.04-06.07. SZERBIA, DÉLVIDÉK

Június 04.

Indulás 6.00 kor teljes létszámmal, várakozással, izgalommal történt. Szegeden felvettük az idegenvezetőnket, Szatmári Sándort, aki igen lelkes és beszédes kísérőnek bizonyult az úton. Bemutatkozás után eligazított minket, hogyan közlekedjünk Sovány malac vágtában ide-oda és hogy az utazás alatt mindig szól, ha van lehetőség " fésülködni " és ezt használjuk ki, illetve tartsuk be az időket, mert a programért ő felelős, a pályázat erről szól: Ismerjék meg a magyar gyerekek a határon kívül rekedt magyarság életét, kulturális és természeti örökségeit.
A négy nap alatt hallgattuk őt a jellegzetes " szögedi " stílusában , életének sok részletével megismertetve a társaságot, ki-kinek-mikor-hol.. Nagyon sok történelmi, földrajzi , építészeti ismeretet nyújtott nekünk, amit előre jelzett, hogy számon is fog kérni a túra végén.

Szögedről rögtön megtudtuk, hogy ott nem halászlét főznek, hanem hallét, hogy egy gólyafészek 300 kg is lehet, hogy Attila király kincseinek egy részét a környéken találták meg.
A Duna homokos földje (a fosóhomok, futóhomok) az Afrikai Atlasz hegységből a jégkorszakban került ide, mikor még az ország területén a Pannon tenget volt, s a Duna a mai Szabolcs megyében torkollt bele. A Duna vándorol nyugatra, s most a Tisza folyik itt.

Bemutatta a környék gazdálkodását, a tanyavilágot, a fóliás zöldségtermesztést; elmagyarázta, hogy mennyi egy hektár, hogy mi a különbség a tejhasznú és húshasznú tehén testfelépítése között.

A Tompa Kelebia határon átérve a Délvidék, vagy Alvidék történelmével kezdtünk ismerkedni ,megtudtuk, hogy a Szerb Vajdaság 1848 után lett autonóm tartomány.Szabadka lakosainak majdnem fele magyar nyelvű, a harmadik legnagyobb település volt 1920-ig, s ma is van magyar oktatás. Amerre megyünk később, ha nem is beszélik, de értik amit mondunk,legyünk udvariasak és kulturáltak. Híres emberei Lékó Péter sakkozó, Törley József a pezsgő palackozásának kitalálója, Kosztolányi Dezső író, és Csáth Géza.

A Fő téren egy szép kék Zsolnay szökőkút fogadott minket, ahonnan a Városházára mentünk, ami jelenleg közigazgatási központként működő, teljes díszében pompázó műemlék. Szecessziós épület, kézzel festett népi motívumokkal és Zsolnay kerámiával, kovácsoltvassal díszítve. Komor Marcell és Jakab Dezső építészek műve. 16 000nm és 76m magas épület. Az üvegablakok Roóth Miksa műhelyéből valók.
A 200 fős Díszteremben meghallgattuk az épület és terem jellegzetességeit, megcsodálhattuk mindezt.

A város főépítésze Rayher Ferenc palotájában és több hasonló épületben gyönyörködhettünk.

Kelebia volt a következő állomás, ott a Méhes- birtokon volt egy lovas programunk. A szerb, de magyarul jól tudó idegenvezetőnk mesélt nekünk az ott beszélt jellegzetes "sok-sük"-kal a Patkó Étteremben, majd körbevezetett a lovardában. A 25 hektáron működő birtokon 70-80 ló él, versenyeztetésre, tenyésztésre, turisztikai célokra befogva. A lipicai ménekről megtudtuk, hogy csikó korukban még sötétek, s láttuk is a kedves állatokat az óvodában. Megnéztük a kocsikat, hintókat és kipróbálhattunk egy vadászatra használatos fogatot egy körre. Akinek kedve volt lóra is ülhetett. A játszótéren pedig egy kicsit ki lehetett mozgatni az utazástól elgémberedett tagokat.

Továbbutazva történeteket hallgattunk az 1848-as Kaponyai csatáról. Bácskossuthfalván az emlékművénél mécsest gyújtottunk és elénekeltünk egy Kossuth nótát a hányatott sorsú szobornál. Megnéztünk egy " kunbabát " a vezérek sírjánál egy 300 éves gyönyörű tölgyfa alatt. Topolyán megnéztünk egy új vasbetonból épült gótikus templomot.
Benn előadást hallgattunk a 95 évvel ezelőtti Trianoni szerződésről, annak következményeiről, s hallgattuk a megemlékezés harangzúgását.
Láthattunk egy eredeti Barabás Miklós képet Nepomuki Szent Jánosról és meghallgattuk a történetét. Kishegyeshez közeledve a Gulyon Richard vezette 1849-es utolsó győztes Hegyesi csatáról mesélt nekünk az idegenvezetőnk. A település híres emberei Lajkó Félix és Ruzsa Magdi, s megérkeztünk a Kátai Tanyára, a szálláshelyünkre. 20 év alatt építette ki a család vendéglátásra, táboroztatásra. 80 főt tudnak elszállásolni nagyon helyes kis és nagyobb szobákban. A vendéglátást a portán termesztett növényekből, ott tartott állatokból oldják meg főként. A szobák elosztása után megtapasztalhattuk a kedves szíves vendéglátást egy bőséges finom vacsora formájában. A vendégeknek sportolási, pihenési, szórakozási lehetőségek teles tárháza áll rendelkezésükre. A gyerekek nagy lelkesedéssel vették birtokba a játszótereket. Az éjszaka csendjét felverte a vidám gyerekzsivaj?

 

Június 05.

A reggeli cihelődés és bőséges reggeli után a helyi iskolát látogattuk meg. Egy iskolapedagógus vezetett körbe minket, bemutatta milyen az élet náluk. Gyerekeink nézelődtek és beszélgetni próbáltak az itteniekkel. Megajándékoztuk őket pár labdával is. Utunk ma Tarcal hegyre vezetett. A kiemelkedés 50-60 km-re volt a szállástól, így útközben volt lehetőségünk meghallgatni a történetét. A Tarcal egy sziget volt a Pannon-tengerben, éppúgy mint a Mecsek, és a Budai-hegység. A Nemzeti Parkban egy erdei múzeumot tekinthettünk meg, a Pannon tengerből származó csigákból származó kőzeteket, a növényvilág jellegzetességeit, valamint az állatok, rovarok kiállított példányait.
A parkban elfogyasztottuk a " hamubasült pogácsánkat " s pihentünk kicsit. 

Udvarnok vár romához felsétáltunk egy szép erdei úton. Fentről szétnéztünk, s megtudtuk , hogy innen Tomori Pál verte vissza a törököket. A Ravanica Kolostorban az ikonokat csodálhattuk meg, és egy ereklyét. Itt apáca zárda működik jelenleg. Karlócán a Békehozó Miasszonyunk kör alakú templomban sétálhattunk fel a karzatra is. Ezt az épületet az 1699-es békekötés emlékére emelték, a törökök kiűzése után. A Péterváradi erődről megtudtuk, hogy az óráinak mutatója fordítva mutatja az időt, a kis mutató a percet, a nagy az órákat. Napóleon kora előtt ez mindenhol így volt, ő változtatta meg, de mivel ezt a várat meg sem próbálta megostromolni, így a hagyományt itt meg is tartották. A várvédő kapitány Szavolyay Jenő volt. Újvidék Főterén kicsit szétszéledtünk, nézelődjön ki-ki kedvére. Kishegyesen a Pékmúzeumban kézműveskedésre volt lehetőség, és a gyerekek kürtös kalácsot süthettek kemencébe kukorica csutka parázson. A szállásra visszaérve ismét finom és bőséges vacsora várt minket, majd a helyiek szervezésében egy táncházi este. Kicsit nehezen indult, de aztán belejöttek a gyerekek a nótába:

" Elfogyott a mákos rétes, megmaradt a tál"

Az éjszaka csendjét már nem ez a nóta verte fel.

 

Június 06.

A bőséges reggeli után Szenttamáson át vezetett utunk, amiről megtudtuk, hogy 1848-ban az itteni erőd katonáit felkoncolták, ezt az eseményt azóta a " szerbszégyen " néven emlegették.
Itt rendezik az " Ősök hagyatéka " Táncfesztivált .

A termőföld négyszer jobb minőségű, mint Magyarország Alföldjén, s a fiatalok nagy része is gazdálkodást tanul. A termőföldek mindenhol bevetve, gondosan művelve , ezt láttuk utunk során végig.

Óbecsére érve Than Mór festő és Than Károly vegyész emlékházát látogattuk meg. A képkiállítás mellett egy nálunk ismert "Csodák Palotája" jellegű interaktív játszóházban töltöttük a délelőttöt. Fejtörőket, logikai és ügyességi feladatokat próbálhattunk ki.

Megnéztünk egy ipari emlékművet a Duna-Tisza csatorna zsiliprendszerét, amit magyar acélból készítettel Eiffel tervezése alapján. A csatornára a hajózhatóság, a gabona szállítás fontossága miatt építették. A gabona minősége kiemelkedő, mennyisége világméretekben is jelentős. A gabonatőzsdén a Törökbecsei gabona árához igazítják az árfolyamot.

A déli órákat a pusztán töltöttük, hogy megtekintsük a kiszáradt Tisza- meder, sziksós "Sóskopó"-nak nevezett mocsaras területét. Különleges madár és növényvilága természetvédelmi terület. A mocsárjárás különleges élménynek bizonyult.

Pusztai programunk Aracson folytatódott, ahol felkerestünk egy István király idejében épült, később többször átépített Pusztatemplomot. A romos állapotban lévő katedrális méretű épület szigorúan védett műemlék, lenyűgöző volt. A ma már semmi közepén lévő templomrom körül a középkori nagy település nyomait találták meg. A törököket túlélte, de egy járvány kipusztította a lakosokat az 1600-as években és elnéptelenedett, elpusztult. A szerbek 200 év alatt elhordták , az 1800-as években állították le őket, ennyi maradt belőle. Jelenleg az itt élő magyarság kiemelt kegyhelye. Rendezvényeket tartanak körülötte. Az árnyékos szállásra visszatérve kipihenhettük (volna) a nap forróságát.

 

Június 07.

Elbúcsúzva a Kátai Tanyától Csengettyűpusztán indultunk útnak, ami nevét a vasúti közlekedésről kapta. Ha meghallották, hogy jön a vonat csengetni, harangozni kezdtek. Ez volt menetrend. Bácstopolyára érkezve a " Betyárok völgye"-ben töltöttünk egy kis időt. A történet szerint 7 betyárvezér élt itt, többek között Rúzsa Sándor is. A Bácsér patak vizét duzzasztották itt magasra. A tó körül kiránduló és pihenőhely van, mellette egy szép malom épülete és közel a Mezőgazdasági Szakközépiskola, ahol a fiatalok nagy része tanul.
Itt rendezik évek óta augusztus 20 körül a " Nemzetközi Paraszt Olimpiát " ahol traktorhajtás, bálázás gumicsizma dobáló verseny és egyéb földművelődéshez köthető versenyszámokban mérik össze tudásukat a fiatalok. Mi egy tájházban töltöttük a délelőttöt, ahol megismerkedtünk az itteni élet eszközeivel, szokásaival. Megtekintettünk egy " Meg is mosakodjál " kiállítást. Meglátogattunk egy kovács - bognár műhelyt, ahol láthattuk a kocsik gyártásának folyamatát, szerszámait. Zentára érkezve megkoszorúztuk az 1697-es török elleni csata emlékét. Itt Szavolyai Jenő hadvezér vezetésével a magyar katonák a 80 000 főnyi török sereget lőtték és hajtották a Tiszába. A híd leszakadt alattuk , a halottak száma több mint 30 000 volt. Ezzel a győzelemmel szabadult meg Délmagyarország a török uralomtól. 1941-ben kapta meg a " Legmagyarabb város " nevet.

Utolsó állomásunk a Palicsi-tó volt. A természetes tó a Balaton félnyi területű, lúgos iszapjának köszönhetően gyógyvíz volt, míg szennyvizet nem engedtek bele, s a tisztításkor az iszapot is kitakarítva ez a hatása megszűnt. Az 1956-os Magyarországi események után százezrek számára volt menedék a pihenő hely. Villák, Vigadó, Fürdőház, gyönyörű park, évszázados fák őrzik az emlékét. Olimpiát is rendeztek körülötte többek között körülkerékpározták. Vermes Lajos győztes szobránál búcsúztunk el a sok látnivalótól s egy kis lábáztatás után indultunk haza.

A rengeteg megismerni való látványosság közül bizonyára megmarad sok érdekesség a gyerekek fejében, ezekből megismerhették a határon kívüli magyarok életének történetét, értékeit, múltját és jelenét. Az úton hazafelé megírták a gyerekek a 10 kérdésből álló tesztet. Volt 9!!! pontos válasz is, pár 8 a többség a felére tudta a megfelelő válaszokat, ami ekkora információ özön után jónak mondható. Az idegenvezetőnk megajándékozta a gyerekeket és minket is tanárokat. A határátkelésnél az ismeretei révén még segítségünkre volt, majd elköszöntünk tőle Szögeden .

Köszönjük a sok mesét, viccet, történetet, a lehetőséget, hogy láthattuk mindezt!
Baka Erzsébet, SZIA pedagógusai és 7-es diákjai
Budakeszi 2015. június 09.


Kapcsolódó hírek:

Székhely: 2092 Budakeszi, Knáb János utca 60.
Telefonszám: 06-23-451-532
E-mail: titkarsag@sziabudakeszi.hu
Honlap: http://szia.budakeszi.hu/
Igazgató: Bódi Zsuzsanna
OM-azonosító: 032 445

Határtalanul

Pedagógus képzések