H Hírek

Délvidéki utazás

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A tanulmányi kiránduláson a SZIA hetedik- nyolcadik évfolyam 32 tanulója és a kísérő tanárok vehettek részt, azzal a céllal, hogy megismerjük meg a magyar gyerekek a határon kívül rekedt magyarság életét, kulturális és természeti örökségeit.

1. nap (Szerbia, Lipicai ménesbirtok, Szabadka, Kishegyes)
A Tompa-Kelebia határon átérve a Délvidék, vagy Alvidék történelmével kezdtünk ismerkedni, megtudtuk, hogy a Szerb Vajdaság 1848 után lett autonóm tartomány.
Az első megállónk a határ után a Lipicai ménesbirtok volt Kelebián, ahol egy idegenvezetőtől megtudtuk, hogy nevelik ott a lovakat és mikortól versenyeztetik őket. Megnézhettünk egy külön kis házban a kocsikat, szánokat. Lehetőségünk nyílt arra is, hogy lovagolhassunk egy igazi lipicai hátán, sőt meg is kocsikáztattak bennünket.
Itt a fehér ló a "szürke", a szürke az "almásderes", az apró pöttyös a "vasderes", a zoknis a "keselylábú", a herélt ló pedig a paripa.
A második megállónk Szabadka volt. Végig az alföld sík vidékét láthattuk, hisz itt a lakosság földművelésből él. Az idegenvezetőnktől megtudtuk, nagyon jó minőségűek itt a földek és a rajtuk megtermő gabona Európa szerte híres. Sőt a szóját Amerikába viszik. Aki itt jó partit szeretne, az a traktort nézi! Szabadkán egy rövid városnézést tettünk, elmentünk a városházára és megnéztük a városnak a szecessziós nevezetességeit, például a Raichle-palotát. A szecessziót onnan lehet felismerni, hogy virágokat látunk a falakon, sok a pávatoll és a csempe.
A harmadik megállónk Bajmok mellett volt, ahol az 1848/49-es kaponyai csataemlékművénél elhelyeztük egyik koszorúnkat. Az emlékmű az aszfaltút mellett található. Mögötte kukoricaföld.
A negyedik megállónk Bácskossuthfalván folytatódott, ahol előbb elénekeltünk egy Kossuth-nótát, majd közelebbről is megnéztük a 300 éves fát, a lányok fotózkodtak egyet a kun szoborral, majd a református templomban meghallgattuk a lelkész szavait. Ekkor már egy kicsit fáradtak voltunk.
Az ötödik megállónk már Kishegyesen volt. Ott kürtös kalácsot sütöttünk és megtekinthettünk egy olyan múzeumot, amely bemutatja hogyan nézet ki egy régi pékműhely. Egész ügyesek voltunk, a kaláccsal tele is ettük magunkat. Majd ezután elindultunk a szállásunkra Kishegyesre. A fiúk szobáját nagyon klasszul kialakították, kicsit emlékeztetett a pékműhelyre, hisz a közepén egy nagy kemenceszerűség helyezkedett el.

2. nap (Óbecse, Aracsi pusztatemplom, alföld, Sóskopó)
Aznapi első programunk a Than Mór és Károly Emlékmúzeumban kezdődött Óbecsén. Kipróbálhattunk mindenfajta fizikával kapcsolatos játékos feladatot. A falakat Than Mór festményei díszítették. A délelőttöt fagyizással zártuk, majd megtekintettük a Türr István tervezte első automatikus zsilipet a Duna-Tisza csatornánál.
Majd buszra szálltunk az Aracsi pusztatemplom felé, amelyet még a 13. században építettek román és korai gótikus stílusban. Majd egy iszapon való járásra is volt lehetőségünk a Sóskopónál. A kopó név mocsaras területet jelent. Aki bemerészkedett a mocsár belsejébe, az térdig süllyedt a sárba. De megérte! A napot egy kis bevásárlással zártuk. A szállásunkon még egy meglepetés várt bennünket. Egy néni, aki nagyon viccesen, szókimondóan beszélgetett velünk, míg vacsoráig csuhéból el nem készítettük a boszorkányokat, babákat, rózsákat.

3. nap (Tarcal-hegység, ortodox monostor, Pétervárad, Újvidék, Táncház)
Elindultunk Péterváradra, de előtte még betértünk a kishegyesi általános iskolába, ahol épp ballagásra készültek. Fura, hogy náluk 1 héttel korábban kerül erre sor, mint nálunk. Ebben az iskolában tanult Rúzsa Magdi is. Az iskolában átadtuk az ajándék sportszereket, majd indultunk tovább a Mecsek hegység ?testvére? felé.
A Tarcal-hegység Nemzeti Parkjában egy idegenvezető szerbül mondta el és mutatta be egy egyórás túra során a park különlegességeit, az ott élő bogarakat, pókokat, gombákat stb.. Szerencsére a mi idegenvezetőnk, mivel Topolyán született szerbről fordított magyarra. Az ottani gyerekek ezen kívül még 2 nyelven tanulnak. A parkban egy kilátó is megmászható, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Kicsit furcsa volt a tankos emlékmű az erdőben, de erről nem meséltek semmit. Végezetül a kis múzeumot is megnéztük, majd megebédeltünk.
A harmadik megállónkon az Újhopovói ortodox monostortort tekinthettük meg. Magát a fekete ruhába öltözött nagy szakállú szerzetest is láttuk. A kis templomukat most építik, mely nagyon színes, tele szentek képeivel a falon és az ikonosztázon. Ide vallási okokból a lányok rövidnadrágban egyáltalán nem jöhettek be, de még a fiúk sem. A mise alatt pedig csak a betegek ülhettek le.
A negyedik megálló a karlócai kör alakú templom volt, ahol a szultán és a császár 25 évre békét kötött. meghallgattuk a békekötés részleteit, majd a törökök után mi is írtunk a vendégkönyvbe.
Az ötödik megállónkon Péterváradon néztük meg azt az óratornyot, aminek az a különlegessége, hogy a nagymutató mutatja az órát és a kicsi a percet. Mi pont 15:15 kor voltunk ott, aztán meg eleredt az eső, így elfelejtettem megbizonyosodni a valódiságáról. Tetszett, hogy a bevehetetlen erődbe sok lépcsőn és egy alagutas lépcsősoron lehetett feljutni. Nem volt rossz fentről a kilátása a Dunára, de azért az erőd lentről mégis monumentálisabb látványt nyújtott.
A programsor még Újvidéken sem ért véget, ahol ortodox és római katolikus templomban is jártunk. Így lassan felfedeztük a két építészetbeli különbségeket. Tanáraink nagy örömére, már az újgót építészeti vonások is ismerősök voltak. A szabadidőnk alatt végigjártuk Novi Sad sétálóutcáját, s beszereztük az ajándékainkat, amelyek egy része nem bizonyult túl tartósnak, hisz egyik osztálytársunk rózsaszín egyszarvú lufija a főtér iskolás csoportjainak nagy örömére önállósította magát.
Hazafelé menet belefutottunk a kishegyesi iskolások ballagásába. A buszból dudáltunk és integettünk nekik.
A jó hangulat a táncházban sem ért véget. Ha a tánclépéseket nem is mindenki vállalta ?Az öreg zsidónak akkor vagyon jókedve?? nótát ma is mindenki fújta, s fújja ma is. Sőt tanár úr még az évzáró ünnepségben is felhasználta.

4. nap (Bácstopolya, Palicsi-tó, Zenta)
Utolsó délvidéki napunk sem ígérkezett rövidnek. Az alapos reggeli és a szokásos csoportképek után Topolyán álltunk meg először. Az idegen-vezetőnk itt született. A tájházban betekinthettünk egy szlovák család (erre utalt a világoskék ablak-, ajtókeret és gerenda) életébe. Házi készítésű szappant is vásárolhattunk. Majd a bognár- és kovács-műhelyben egy testvérpár foglalkozásaival ismerkedhettünk meg. Végezetül a topolyai templomban a környék földesurának és a templom építtetőjének sírját és egy Barabás-festményt néztünk meg.
Következő állomásunk Zenta volt, ahol a Tisza-parti zentai csatában a magyarok elsöprő győzelmet arattak. Itt újból s egyben utoljára koszorúztunk. Az árnyékos Tisza-parton megebédeltünk, majd mentünk tovább.
A Palicsi-tó volt az utolsó programunk a Délvidéken. Itt tettünk egy nagy sétát. Megtudtuk, hogy itt régen gyógyvíz volt, amíg bele nem engedték a környék nagyvárosainak szennyvizét. így mára a tó elvesztette a gyógyító hatását. A tóra épített fürdőház a régi idők hangulatát idézte, amikor a nők állig begombolva külön fürödtek a férfiaktól, akik távcsővel kukkolták őket. A parton sétálva a paloták, szobrok, a két Zsolnay-váza is a Monarchia hangulatát idézte. És mintha az időjárás is tudta volna, hogy hazamegyünk, újra cseperegni kezdett az eső. Végül a buszon kikérdezett az idegenvezető, tesztelte figyelmünket és memóriánkat. Majd elindultunk a határ felé.

 

Budakeszi, 2016. június 15.
Selmeci Gergely - Kocsis Balázs,
7. évfolyamos tanulók


Kapcsolódó hírek:

Székhely: 2092 Budakeszi, Knáb János utca 60.
Telefonszám: 06-23-451-532
E-mail: titkarsag@sziabudakeszi.hu
Honlap: http://szia.budakeszi.hu/
Igazgató: Bódi Zsuzsanna
OM-azonosító: 032 445

Határtalanul

Pedagógus képzések